Egyszer mindent megtettél azért, hogy láss, halld a hangom, megérinthess. Most pedig úgy teszel, mintha sosem kellettem volna.
Tudom. Tudom, hogy önző dolog azt várni, hogy te is olyan szomorú legyél miattam, mint amennyire én miattad. De legalább megvígasztalna a tudat, hogy egyszer tényleg sokat jelentettem neked.